Imádom azt a nagy szerelmet,
Jézusba’ mely felém hajolt,
Magam rábízva, mint a gyermek,
Ki férget, engem felkarolt.
Belémerülök, mit se kérdve
Az Úr szerelme tengerébe.

Ó, mily nagyon szeretsz Te engem!
Szívemre vágyik a Tied,
S szerelmedtől vonatva lelkem,
Egész valóm Feléd siet.
Úgy vonz magához tiszta lényed,
Te engem vársz s én várlak Téged.

Tiéd örökre szívem, éltem,
Megváltóm vagy, legfőbb javam,
Te önmagad od’adtad értem,
S véredben lelkem üdve van.
A mély bukásból megmentőm Te,
Tiéd szívem, Tiéd örökre!

Ó, drága Jézus, vésd be mélyen
Szívem mélyére szent neved,
Hogy benne hű szerelmed éljen,
Betöltve teljes éltemet,
Hogy szóban, tettben, mint tükörkép,
Csak Jézus képe tükröződjék!