Vándorutam álmodozva járom, Lelkemen borong a fájdalom. Éjszakán is elkerül az álom, Akkor is a szívem fájlalom. Szánj meg, ó, mert bűnöm, mint a tenger, Néha majdnem összeroskadok, Ím, előtted áll egy bűnös ember, Szánj meg, ó, bár méltó nem vagyok!
2.
Ködbe tűnt a szívem tarka rétje, Bánatom az égig tornyosul. Zord magányom, kínos éj sötétje Szívet tépő módon rám borul. Szánj meg, ó, mert bűnöm, mint a tenger, Néha majdnem összeroskadok, Ím, előtted áll egy bűnös ember, Szánj meg, ó, bár méltó nem vagyok!
3.
Itt hozom az éltem rontott útját, Íme, Néked én most átadom. Fogadd szívem minden hódolatját S egész éltem, drága Jézusom! Szánj meg, ó, mert bűnöm, mint a tenger, Néha majdnem összeroskadok, Ím, előtted áll egy bűnös ember, Szánj meg, ó, bár méltó nem vagyok!
4.
Bűnbocsánat éltető Igéjét Jézus szólja mennyből most hozzád. Kínos éjed minden fájdalmáért Hozta Ő szent, nagy áldozatát. Golgotán van bűnödre bocsánat, Megtisztít az áldott, drága vér, Tűnjön el a szívedből a bánat, Megbocsát Atyánk a Jézusért!
